Versek

Benkő Attila versei

---

Csillagköd

A Föld,  mint egy úr,
Kecsesen perdül a térben.
Szóval tartja a múlt,
És suttog a jövőben.

Az idő, mint a képzelet,
Elillan a végtelenben.
Az űr megfogja a teret, 
És feltárul a csillagos éjben.

Az űr végtelenül csendes,
A Föld csak egy kis por.
Az űr végtelenül tágas,
Melyben e Föld honol.

A sötét óceán fekete lepel,
Mely elfedi az eget.
A sötét óceán nem felel,
Csak hallgat eleget.

A kék ég festi meg a teret,
Amit nappal látunk.
Csillagból látunk ezret,
Mit éjjel csodálunk.

A Föld egy nagy óceán,
A Hold egy kő.
A tér nagyon tágas tán,
Melyet befed az idő.

Az űrben egy ember látszik,
Aki űrruhát visel,
Egy űrhajón utazik,
Melyet maga az űr terel.

Most tovatűnik a tér,
Elmúlik az idő,
A fény esik szét,
Amint meglátja őt.

Ember! Az űrben sok kihívás vár!
Mint megannyi csillag.
Ha nem viselkedsz bután,
Az életed el nem illan.

A jövőkép TE vagy,
Ki nem látsz csodát.
Csak egy szó: MAGAD,
Aki leszel odaát.

A fényesség kihuny,
Ha a harcot elveszted.
Ki segítséget nyújt,
Abban magad leled.

A tér hatalmas,
Az idő még nagyobb.
Segít, hogy tanulhass,
Még egy napot.

A cél, melyért küzdesz,
Nemes legyen.
A vége, amit szeretsz,
Elég legyen.

Ne várj többet az űrtől,
Mely hatalmasabb, mint TE.
Öregebb Ő, mint a tükörből,
Valaha is visszatekintesz.

A csillagok fényessége,
Mely innen csak pislákol.
Hatalmas ereje,
Egyre halványul.

Az idő, mi adná a vigaszt,
Amit vársz.
Csak megőrzi azt,
Gyengéd válaszát.

A világegyetem nem is oly nagy,
Mint a tér.
Az idő el nem fogy,
Míg a végére ér.

​FEL! Lángolva dacolj az égen,
Mint a nap!
Mert ebből a messzeségben,
Csak egy halvány pont marad.
 
Benkő Attila: Csillagköd (antológiában, Alterra Svájci-Magyar Kiadó)

Mesés tavon
REMIX (Vajda János: Nádas Tavon) 

Égi óceánban csillag.
Mint tajtékos peremű illat,
Úgy lebben a pillanat.

Felemelő habon,
Csobbanó lovamon,
Andalog csónakom.

Álmos a pára,
Hátán szárnya,
Nem száguld csatába.

​Szemembe szökik árja,
Nincs is neki párja,
Ez a világ csodája.

Kettőzi a napot,
Kettőzi a csónakot,
Lendít fényes habot.

Tündéri csodával,
Égigérő sugárral
Nem is bír magával.

Lágy leheletű idomok,
S ti, szélcsónakok,
Érjétek el a csillagot!

Itt a földi égbe ér,
A csónak is révbe ér,
Hol a semmiség is épp elég.

Forgó ligetek,
Tűnő tengerek,
Épp most ébredek.

Benkő Attila